1950-1954 C osztály
60 éves érettségi találkozónk.
Egykori 36 fős osztályunkból még 19-en élünk. A kollektíva összetartó erejét, erkölcsi együvé tartozását hűen mutatja, hogy a 19 élő osztálytársból 17 fő részt vett a találkozónkon. (Egy fő tüdőgyulladással feküdt odahaza, egyet pedig Németországban és Ausztriában élő gyermekeik vittek magukkal egy családi összejövetelre.
Igen megtartottuk találkozónkat és mint ahogy fenntebb már írtam majdnem 90%-os részvételi aránnyal. Volt aki kerekesszékkel érkezett, volt aki sétapálcának aposztrofált kampósbottal. Volt aki Svajcból jött haza az eseményre, sokan kis országunk különböző égtájairól. Bementünk osztálytermünkbe, (ahol 64 évvel ezelött kezdtük gimnáziumi éveinket) beültünk azokba a padokba, amelyek akkor még tágasak, kényelmesek voltak, ma már itt-ott szűknek bizonyultak, felelevenítettük egykor volt tanáraink emlékét, a feledhetetlen gimnáziumi évek egy egy vidám, vagy éppen izgalmas epizódját, mindenki beszámolt azóta megjárt életútjáról. Aktuálpolitikáról egyetlen mondatban sem esettszó. (Ezek helyett olyan életbölcsességek hangzottak el, amelyek önmagukban megérdemelnének egy gyűjteményes kiadást)
Ezt követően kimentünk a temetőbe, virágott vittünk osztályfőnökünk, dr. Kléri János tanár úr sírjára, majd a Magyar Király szálló (nekünk már csak "Velence szálló" marad) éttermében egy jóhangulatú ebéd elfogyasztásával koronáztuk meg talákozónkat. A jófajta étkek méltó kisérője volt egy két pohár borocska, amelynek természetes velejárója, vagy "utóhatása" lett az egy pár halkan elénekelt édesbús magyarnóta, amelyek közül egyiknek, másiknak szövegét a velünk együtt ünneplő, egykori osztálytársunk, Bicskey Dani nótaszövegszerző írta. A búcsúzás már nem volt ennyire vidám. Könnyek csillogtak a szemekben. Ki tudja, hogy 5 év múlva a 65 éves találkozónkon (vagy akár a már évente megtartásra kerülő "kistalálkozónkon" kinek lesz még módja, lehetősége részt venni.) Ha nem csak közhely, hogy csak az hal meg, akit elfelednek, akkor az a 17 osztálytársunk, aki fizikai valóságában már nem lehetett velünk, más dimenziókban, más hazában, ugyancsak velünk ünnepelt, mert mi nem feldjük el őket.
Kovács Gyula
a József Attila Gimnázium 1954-ben végzett IV/C osztlyának tagja