Írószakkörös tábor
Bár a táborunk neve írószakkörös tábor volt, nem csak abból állt az egész, hogy leültünk egy asztalhoz, és három napon keresztül írtunk, ennél jóval változatosabbak voltak a programjaink.
Talán gondolhatjátok, hogy ismeritek az érzést, mikor az író vagy a festő, a művész kiül a kertbe, egy hatalmas lombkoronájú fa alá, a virágok közé, hallgatja a madarak csicsergését, és várja az ihletet. Vagy elmegy a hegyekbe kirándulni, egy szép, csendes helyre, hogy az ott látott szép dolgokat, az ott szerzett élményeket felhasználja a következő művéhez. Ez egy kicsit ilyen volt nekem.
Első nap eljött hozzánk Magasházi Virág írónő, aki szintén fehérvári középiskolásként kezdte pályafutását. Olvasott nekünk a műveiből (nekem nagyon tetszettek: meghatóak voltak és szépek), elmesélte, hogy hogyan adták ki az első könyvét, és kérdezhettünk tőle az írással, könyvekkel kapcsolatos dolgokat.
Miután elment, és mi is berendezkedtünk a kis ház padlásszobájában, a tanár úr kihirdetett néhány
pályázatot, amelyekre különböző témájú és műfajú fogalmazásokkal lehetett nevezni. Erre természetesen mindenki írt, és a tábor ideje alatt minden nap szántunk egy kis időt a fogalmazásunkra és az írásra.
pályázatot, amelyekre különböző témájú és műfajú fogalmazásokkal lehetett nevezni. Erre természetesen mindenki írt, és a tábor ideje alatt minden nap szántunk egy kis időt a fogalmazásunkra és az írásra.Aztán aznap délután lesétáltunk a strandra. Ittunk jégkását, sokat játszottunk a vízben, és nagyon jól éreztük magunkat (azt hiszem, ezt mindenki nevében mondhatom). Este pedig kártyáztunk sokáig, majd lefeküdtünk aludni.
A második nap húzósabb volt, mert elmentünk kirándulni Nadapra, ahol megnéztünk egy emlékművet (a szintezési ősjegyet, mely a szintezéshez, magasságmeghatározáshoz fontos), megmásztunk nagy sziklákat, és az út nagyon hosszú volt, ráadásul hétágra sütött a nap, és a hőmérséklet is olyan 34-35°C körül lehetett; már nem tudtuk tovább feltűrni a pólónkat, és az összes vizünket megittuk!
Érthető hát, hogy mikor visszaértünk, mindenki boldogan fogadta a hírt, hogy lemegyünk a Velence Vízi Várba csúszdázni. Lecsúsztunk a hatalmas, kanyargós, és a nagyon magas, egyenes, gyors csúszdán is. Sült krumplit is ettünk, és vízibicikliztünk is. Utána úszkáltunk egy kicsit, majd visszamentünk a házba, vacsoráztunk, aznap is kártyáztunk, aztán fölmentünk (a lányok) a padlásszobába, és elaludtunk a matracainkon.A harmadik napon pedig (miután megreggeliztünk) lementünk pancsolni a Velence Korzóra és az egész délelőttöt ott töltöttük. Aztán a megbeszélt időpontban mindenkiért jöttek a szülei, és onnan mentünk haza.
Nekem nagyon szép emlékeim maradtak erről a táborról, és szerintem mindenki nagyon élvezte, és idén is szívesen megyünk majd!
Garamvölgyi Glória Bella 6.b
