1956-1960 D osztály
Múltunk és jelenünk, 55 év távlatából!
2015.október 3-án, délelőtt 11 óra előtt, kissé megilletődve léptem be a Ciszterci Szent István Gimnázium aulájába. A volt József Attila Gimnázium IV/D.(latin-tagozatos) osztályának, 1960-ban érettségizett diákjaként, 55. érettségi találkozójára érkeztem. Sorban érkeztek egykor volt osztálytársaim, régi barátsággal fogtunk kezet és öleltük meg egymást. Volt osztálytársunk Dr.Szabó Tamás, kit kineveztünk „Első- Öregdiáknak”, köszöntötte egykori diáktársait. Emlékezetünket felfrissítendő, felolvastam volt Almamáterünk történetét, kiegészítve a jelenkori változásokkal, amely bizony nem kevés, és dicsérendő. Minden jelenlévő, egykorvolt osztálytársamnak átadtam érettségi-tablónk kicsinyített, sokszorosított másolatát, azzal, hogy emlékezzünk! Sorban felolvastam annak a 9 fő, volt osztálytársunk nevét, akik már az égi mezőn figyelnek bennünket, s bizonyára kellemes, baráti együttlétet kívánnak nekünk. Egyperces néma főhajtással emlékeztünk elhunyt diáktársainkra és tanárainkra, Dr.Czigler Aladár volt osztályfőnökünkre, Halmos István „tiszteletbeli osztályfőnökünkre”. A megemlékezést követően – köszönettel tartozva Orosz Ágoston igazgató úrnak és a portaszolgálatot ellátó Gizikének - megtekinthettük az egykorvolt gimnáziumunk – sok tekintetben új arcát mutató – termeit, helyiségeit, a modern, kellemes könyvtárat, a számunkra igazán újszerű, szép kápolnát, a dísztermet/színháztermet, s természetesen egykori osztálytermünket. Számtalan, régen megtörtént élmények bukkantak fel emlékezetünkben, s bizony volt olyan, mely már régen a múltba veszett. Sétánk során, beszélgetés közben, finoman mustrálgattuk egymást, s kölcsönösen megállapítottuk,- hálát adva Istennek -, jelenlévő 11 fős (három társunkról nincs információnk) kis csapatunk minden tagja, mentálisan jó állapotban vagyunk! - s bizony ez nem kevés! Bár, erre fotósként jelen lévő feleségem viccesen megjegyezte,”erről talán a feleségeket is meg kéne kérdezni”! Egészséges, jó kedélyű nevetéssel nyugtáztuk e humort!
Jó volt itt lenni és visszaemlékezni ifjúságunkra, középiskolánkra, nagyra becsült tanárainkra, mindazokra, akik nem csak a szaktárgyaikat kívánták agyunkba plántálni, hanem emberséget, tartást, s minden más fontos dolog iránti érdeklődést a szívünkbe, lelkünkbe ültetni.
Visszatérve a jelenbe, átsétáltunk a Magyar Király Hotelbe, (egykor volt Velence Szállóba), hol kötetlen beszélgetéssel egybekötve fogyasztottuk el ebédünket, s félve a „kiszáradástól”, ki-ki kedvenc italát. Újdonság volt, s ennek mindenki örült, hogy végre, (abc-sorrendben) meséltünk arról, hogy mi történt velünk érettségi óta. Örömmel mondhatom, mindannyiunk becsülettel megküzdött azért, hogy „vigye valamire”, hogy ma is, 73 évesen, aktív nyugdíjasként élhessük/éljük életünket. Jó néhány óra elteltével, vidám hangulatban, baráti kézfogással, öleléssel köszöntünk el egymástól azzal, hogy jövőre ugyanitt!
Schwerlichovszky László