Fejér Holló Diákszínpad
A jezsuiták és a piaristák mögött a ciszterci iskoláknak sincs szégyenkezni valója, ha iskoladrámáról és diákszínjátszásról van szó. Székesfehérváron a „ciszterciták” önképzőköreiben mindig termékenyen és frissen szárnyalt a szellem, akár tudományról, akár művészetekről volt szó. Az alapokra építve 2006-ban született meg a legújabb ciszterci színjátszó szakkör, ami a szokványostól kissé eltérően forgószínpadszerű: nem egyetlen társaság jár négy, esetleg nyolc évig dráma szakkörre, hanem minden évben zömében tíz-tizenegyedikes diákok alkotják a társulatot, amely egyetlen produkció kedvéért válnak egy közösséggé, kiegészülve az erre az alkalomra összeálló zenekarral.
Kezdetben szinte minden diákot nehéz volt rávenni, hogy saját gyengeségeit is vállalva szerepeljen, hiszen nem önjelöltek, nem is csupán kiváló előadói készségekkel rendelkezők kerültek be egy-egy csapatba. Többnyire az évfolyamhoz választottuk a művet, nem fordítva. Előfordult már az is, hogy saját színpadi művel rukkoltunk elő, melynek egyik-másik szerepe – talán az érintett nem is tudja – egy, a folyosón sétálgató diákunkra íródott… Ma már kevésbé nehéz a toborzás: az elmúlt években a fiatalok rájöttek arra, hogy nem szükségesek rendkívüli képességek egy ilyen produkcióhoz, ami viszont szükséges: csapatszellem, tudatosabb időbeosztás, lemondás néhány délutáni programról a próbák miatt.
Amit cserébe kapnak: felejthetetlen emlékek, felemelő és néha hátborzongató pillanatok (amikor a legfontosabb kellék előadás közben nincs a helyén), új barátságok, és olykor magabiztosabb fellépés, beszédtechnika, szociális készségek.
(Ferenczy Noémi)
2007-2008 Madách Imre: Az ember tragédiája
Motiváló drámajátéknak indult, hogy egy akkori osztályunk kicsit lelkesebben tanulja a magyar irodalmat. A filozofikus, a mai diákok számára nehéz nyelvezetű darabról sokan mondják ma is azt, hogy a legjobb előadásunk volt, szuggesztív, magával ragadó. De erről a nehéz nyelvezetről meg kell jegyeznünk, hogy ugyanaz a diák, aki a kezdeti próbákon még dohogott, hogy „így nem lehet írni”, a végén annyira megszerette a szöveget, hogy zseniálisnak tartotta.
2008-2009 William Shakespeare: Szentivánéji álom (ford. Arany János)
Az első olyan darabunk, amelyben zenészeket és énekkart is alkalmaztunk. A darab komikuma és líraisága mindenkit megérintett, nosztalgiával emlékezünk ezekre a díszlettelen, de annál színesebb „színekre” (Shakespeare darabjaiban a jelenetek neve).
2009-2010 Ferenczy Noémi: Sem kő, sem habarcs
Hatalmas produkció lett belőle, hiszen csak prózai szerepből negyvenkettő van ebben a saját darabban. Hogy a szentek is csak hús-vér emberek, azt semmivel sem lehet jobban megértetni a gyerekekkel, mint egy ilyen darabbal, amely Szent Ferencnek a gyermek- és ifjúkoráról szólt. Ennyi szállóige ritkán születik egy előadás kapcsán, mint ennek a kapcsán…
2010-2011 Johann Nepomuk Eduard Ambrosius Nestroy: A talizmán
Ezt a darabot siketek és nagyothallók számára is előadtuk, két jeltolmáccsal. A laikus azt kérdezné: zenét a siketeknek? A közhiedelemmel ellentétben azonban ők is érzik a hullámokat, és bár a hallásukat elvesztették, szívesen élnek teljes életet. Ehhez a bohózathoz Moharos Sándor tanár úr jóvoltából már saját nótánk is lett.
2011-2012 Ferenczy Noémi: Caritas et amor
Derűre ború, bohózatra ismét komoly darab. Türingia rózsája, Árpád-házi Szent Erzsébet életének konfliktusait, vívódásait, drámáját kétfelvonásos színmű formájában éltük a nézők elé. Nagy sikerrel, ezúttal Erdélyben is.
2012-2013 William Shakespeare: Sok hűhó semmiért
2014-2015 Bojtárból tündérkirály
Bojtárból tündérkirály címmel Petőfi Sándor elbeszélő költeményét, a János vitézt mutatták be általános és középiskolák színjátszó csoportjai 2015. március 17-én este a Vörösmarty Színházban. Az iskolák arra kaptak felkérést, hogy nyolc-tíz percbe sűrítve állítsák színre a választott epizódokat. A zsűri a legjobb előadás díját megosztva ítélte oda a Comenius Angol-Magyar Két Tanítási Nyelvű Iskolának és a Ciszterci Szent István Gimnáziumnak.
2015-2016 Tündérhon vándorai
Ez a tanév a Vörösmarty Színház kezdeményezésében és nyolc másik iskola részvételével Vörösmarty Mihály Csongor és Tündéjét hozta számunkra. Nagy kihívás volt, hogy a műből az Éj monológját bízták ránk a szervezők.
A produkció elnyerte a legköltőibb előadásmód díját (Marth Fruzsina 10. c), a legjobb koreográfia díját és a diákzsűri különdíját.
2016-2017 Thorton Wilder: A mi kis városunk