Tanári lelkigyakorlat és kirándulás
Iskolánk egy régi hagyományát folytatva tantestületünk tagjai idén is részt vettek egy „csapatépítő” napon, hogy lelkiekben is megerősödve tudják fogadni diákjainkat szeptember 2-án. A buszos utazásnak két állomása volt: előbb meglátogattuk a kismarosi ciszterci nővéreket, ahol a közösség apátnője, Olgi nővér és rendtársa, Zita nővér tanítása mellett a napközi imaórában megéltük a közösen végzett imádság teremtő erejét (ezt kiegészítette az Előd atya vezetésével a buszon áténekelt laudes és vesperáns is), ebéd után pedig megnéztük a tantestületünkhöz hasonlóan az alapjait megtartva megújuló esztergomi bazilikát.
A kismarosi nővérek tanítása arra bátorított minket, hogy frissüljünk fel a keresztény ember örömeiben és mértéktelenül sugározzuk a szeretetet, mert a háromszemélyű isten szeretetközösségének túlcsordulása az, ami a világot megteremtette, így „minden, ami létezik, értelmét, okát a szeretetből kapta”. A tanítás szerint az ember az első bűnnel elszakította magát ettől a szeretettől, de Isten Jézus Krisztus elküldésével ismét megmutatta számunkra, hogy hogyan lehet helyesen szeretni, nem saját erőnkből, de a Szentlélek erejéből (vö. 1Jn). A szeretettől hajtott keresztény ember életének pedig négy alapvető pillére van: 1.) a liturgia (λειτουργια), a hit megünneplése; 2.) a diakonia (διάκονια), a hit gyakorlása; 3.) a koinonia (κοινονια), a hit közösségteremtő ereje; 4.) a martyria (μαρτυρια), a hit hirdetése. Ezen négy pillér teljes megélésére és mindennapi gyakorlására bátorítottak bennünket a nővérek, hogy mi is rövidlátó helyett „örökéletlátó”, a társadalmat formáló keresztény emberek legyünk, akik diákjainkat is (akiknek szintén „fel van írva a neve a mennyben”) kitartóan Isten felé tudjuk kísérni, mert „ha szeretsz, megsérülsz, talán meg is ölnek, de ha nem szeretsz, már halott vagy.” (Herbert McCabe OP)
Esztergomban a bazilika egyik kápolnájában tartott közösségünknek iskolánk spirituális vezetője, Előd atya, egy családias kis Veni Sanctét, így közösen ünnepeltük meg Keresztelő Szent János mártíromságát. Az új tanévre készülő tanároknak különösen szép volt hallani az ószövetségi olvasmányt, ahol az Úr így szól Jeremiás prófétához: „Övezd fel derekad; kelj föl, és mondd el nekik mindazt, amit parancsolok neked. Ne ijedj meg tőlük, különben én ijesztelek meg téged az ő szemük előtt.” (Jer 1,17) Előd atya tanításában kiemelte, hogy mindannyiunknak „minden nap föl kell venni a keresztet és Jézussal együtt járni.”
Tanári közösségünk végül este hat óra körül érkezett haza Székesfehérvárra, felfrissülve a nap élményeiben és az örömteli találkozásokban.