Tanévnyitó Veni Sancte
Veni Sancte szentmisével ünnepeltük a ciszterci templomban, hogy újra találkoztunk egymással. A közös liturgiában egyúttal a Szentlélek hét ajándékában is megerősödtünk, új lendületet merítve az előttünk álló tanév izgalmas kihívásaihoz.
Már a bevonulásnál megújultunk, hiszen az énekkar tagjai ezúttal a padok között állva, énekelve várták megérkező diáktársaikat, így már a kezdő csengőszó előtt az énekes imádság hangjai töltötték meg a templomot.
A szentmisét iskolánk spirituális vezetője, Előd atya, az idei tanév mottójával kezdte: „A szerető szívnek semmi sem nehéz.” (Clairvaux-i Szent Bernát) A napra kijelölt szentírási olvasmányokhoz hozzáfűzte, hogy a korintusiakhoz írt első levélben megfogalmazott attitűd Szent Pál nyomdokain haladva minden tanár, de minden ember számára is követendő idea, ahol „tanításom […] nem a bölcsesség elragadó szavaiból állt, hanem a lélek és az erő bizonyságából, hogy hiteteknek ne emberi bölcsesség, hanem Isten ereje legyen az alapja” (1Kor 2,4-5), az evangélium pedig Jézus első „tanóráját” írja le, ami sokakat meghökkentett és felháborított. (Lk 4, 16-30)
A prédikációban Előd atya az idő múlására emlékeztetett. Megfogalmazta, hogy „az ember időben él”, ami múltra, jelenre és jövőre tagolódik, Isten azonban „az idő fölött áll” és mi, ciszterciek és keresztények, az Istenben akarunk élni és egy új világrendet képviselünk, ami az idők változásától független értékekre alapul. Az atya megemlékezett a múlt nagy diákjairól és tanítóiról, akik gazdag hagyományokkal rendelkező iskolánk szellemiségét és lelkiségét formálták és közvetítették a világban, így nekünk a jelenben „van mire építenünk”. Ez a tapasztalás adhat nekünk erőt a jelen kihívások idején, amikor valamit nehéz teljesíteni vagy valamiről nehéz lemondani (és mindennap akad ilyen), ugyanakkor, ha nyitott szemmel járunk, egyúttal minden nap megtapasztalhatjuk az Isten kegyelmét és a föltámadás élményét is, „huncut ember, aki ezt nem veszi észre.” Ezen túl azonban nekünk mindannyiunknak van jövőnk is, mert „van célunk és van ciszterci becsületünk” egyaránt. Előd atya arra is felhívta a figyelmet, hogy mindent arányosan csináljunk, mert „semmit sem szabad túl laposra venni és semmit sem szabad eltúlozni.” Végül pedig három olyan ajándék szerepét emelte ki, ami segíthet minket keresztény küldetésünkben: van szemünk, hogy a jót meglássuk, van szívünk, hogy Isten megtöltse azt és van kezünk, hogy kinyújtsuk és segítsük egymást.
A Veni Sancte záró áldása és a magyar Himnusz eléneklése után iskolánk igazgatója, Orosz Ágoston szólt a közösséghez. Tanévnyitó beszédét az igazgató úr egy spontán megnyilvánulással kezdte, kifejezve, hogy az elmúlt egy órában megélte a közös szentmise alatt, hogy „jó itt együtt lenni!” Ezután köszöntötte először az új osztályokat és tanárkollégákat, majd 4 külföldi vendégtanulónkat, akik az elkövetkezőkben egy-egy osztályhoz csatlakoznak, végül pedig végzőseinket, akiket a kitartó tanulásra buzdított, mondván: aki a 12. évet szorgalmas tanulással tölti, az tapasztalataink szerint bekerül álmai egyetemére. Ezután a többi diákot is megszólította és bátorította a kitartó munkára, mert a jövő emberének értéke a tudás és a kritikus gondolkodás képessége, amely a ránk áradó információcunamit helyesen tudja vizsgálni és szelektálni. A modern korban nagy ugyan a kísértés, hogy mind a lexikális tudás terén, mind az emberi kapcsolatainkban egyre inkább a mobiltelefonjainkra és más telekommunikációs eszközeinkre hagyatkozzunk, de itt a Ciszterben az évek során kialakult egy bizalom tanár és diák között, egy családi közösség, és iskolánkban idén is rengeteg olyan program és közös élmény lesz, ahol meg tudjuk élni ezt a közösséget együtt küzdve, játszva és örülve. Az igazgató úr gondolatait egy buzdítással zárta: „a tudás olyan kincs, ami tulajdonosát mindenhova elkíséri… internet nélkül is.”