Gólyaavatást tartottunk
Október 4-én, pénteken délután három órai kezdettel, az esős időre való tekintettel a kis tornateremben egy játékos vetélkedőn végzős diákjaink felavatták és ezzel a nagygimnazisták közösségébe fogadták kilencedik évfolyamos diáktársaikat. A vidám hangulatú két óra során rengeteg közös játékban mutathatták be a fiatalok különleges képességeiket, amik a tanteremben talán olykor kicsit háttérbe szorulnak.
A hét során a kilencedik évfolyam már a hosszabb szünetekben is különféle játékos feladatokat és iskolaismereti kvízeket teljesített, melyet a tanárok helyett ezúttal gondoskodó végzőseink adtak nekik. A fiatalok szorgalmasan tanulták is a nagyoktól kapott tánckoreográfiát, amit aztán a délután folyamán előadtak, és izgatottan várták, hogy milyen játékokat készítenek nekik legrutinosabb diáktársaik. Az eredetileg a díszudvarra tervezett megmérettetést aztán az időjárás viszontagságait tapasztalva végül a kis tornateremben tartottuk meg (hasonlóan a tavalyi évhez), ahol a megfelelő cipőben vagy alla nature zokniban zsúfolódott össze a vidám nézősereg, akik várva-várták, hogy mit villantanak majd az ifjú gólyák.
Próbatétel akadt is bőséggel, a diáknapokon jól bevált, közkedvelt versenyszámok mellett rengeteg új, kreatív feladatot is kifundáltak végzőseink. A négy osztály igazságosan felosztotta a rendelkezésre álló időt, három-három játékkal készülve az eseményre, így aztán volt újragondolt „sörpong” (üres poharakkal, precíziós pattintással), az osztályok kijelölt tagjai szlalomoztak kosárlabdával (nem pontosan úgy, ahogy a kedves olvasó gondolja), láthatósági mellényt öltöttek magukra lufizsonglőrködés közben, hat ember egyszerre rángatott zsinóron egyetlen filctollat, hogy gyönyörű házikót rajzolhasson, mások szívószálakat eregettek PET-palackokba, az erőlegényeknek fekvőtámaszállásban kellett csipeszeket továbbadni a társaknak, a kreatívabbak egymás hátára rajzoltak mindenféle kriptikus kódjeleket vagy lépésről-lépésre, csapatként jutottak előre a labdát járatva, bátor vállalkozók bekötött szemmel találták ki, hogy mi van a kezükben, élőképben és némajátékban jelenítettek meg korábban tanult klasszikus irodalmi művek, kellett lufival szlalomozni, közösen cipelni a következő embert a célvonalig, egyszóval nem unatkoztak azok, akik sokáig maradtak ezen a péntek délutánon.
A végzősök feladatblokkjai közt sor került a már emlegetett osztálytáncok bemutatására is. Idén mindhárom kilencedikes társaság ugyanarra a zenére mutatta be a megtanult, begyakorolt koreográfiát. Az NSYNC együttes „Bye Bye Bye” című slágere találó választás ugyan, hiszen a gólya köztudottan költöző madár, amely ilyenkor ősszel melegebb éghajlatra vonul és csak tavasszal látjuk őt viszont (érdekes módon pont a nyári szünetre tér haza), mi mégis őszintén reméljük, hogy most felavatott gólyáinkban még nem született meg idejekorán a búcsúzkodás szándéka.
A próbatételek után a gólyák hagyományos eskütétele következett, melyet minden évben a éppen aktuális végzős osztályok írnak meg és mondatnak fel, vegyítve szövegükben a humort és a komolytalanságot (pl. hogy őket az újonnan avatottak mindig előreengedik a büfésorban) és a hiteles, valódi értékeket (pl. hogy a tanórákra mindig felkészülten érkeznek, otthon rendesen kialusszák magukat és a portán felügyelő Gizi néninek és Misi bácsinak mindig érthetően köszönnek). Különösen szép látni, amikor egy-egy esketés végén a „kicsik” nem hagyják csak úgy elmenni avatóikat, hanem odaszaladnak hozzájuk és megölelik őket, kifejezve hálájukat a szép élményekért (és ekkor még nem is került sor a versengést lezáró jutalomosztásra, ahol minden osztály eredményeihez mérten bőséges édességadagban részesül).
Örülünk, hogy kilencedikes diákjaink ezzel az izgalmas délutánnal is gazdagabbak lettek és köszönjük tizenkettedikeseinknek ezt a sok munkát és vidámságot, amivel ezt a szép hagyományt ismét életben tartották és újra megmutatták, hogy a minőségi, komoly tanulás mellett közösségünk tagjai tudnak közösen játszani és szórakozni is, hiszen „a vidám kedélyű mindig ünnepet ül.” /Péld 15,15/