Közös gondolkodás a ránk bízottakról
Október 8-án, kedden gimnáziumunkba látogatott Rubovszky Rita, a Ciszterci Iskolai Főhatóság főigazgatója. A teljes napot felölelő program során vendégünk megismerkedett a munkaközösségek munkájával és az iskolánk mindennapi életével, meghallgatta tapasztalatainkat, nehézségeinket és örömeinket, délután pedig megosztotta velünk saját kutatását és gondolatait is a gyermekekhez és fiatalokhoz való viszony helyes, keresztény gyakorlatáról, összefoglalva mindazt, melyet két héttel ezelőtt a KATTÁRS rendezvénysorozatában is bemutatott.
A 15:00-kor kezdődő előadáson a főigazgató asszony első sorban a manapság rendkívül sokszínű médiafigyelemmel megterhelt gyermekvédelem témakörét járta körül a tantestület tagjaival. Gondolatmenetét megkezdve előbb megvizsgálta a témakör definiálását az állami jogalkotásban majd ezt összevetette egyház gyermekekkel kapcsolatos tanításával. Utóbbi ugyanis nem csupán problémák azonosítását és az azt követő eljárásrendet foglalja magában, hanem azt az alapvetést, hogy a gyermeknek a specifikus jogain túl méltósága is van, és ennek megőrzése már az élet első szikrájától kezdve mindannyiunk feladata. A tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy a visszaélések és a gyermeket ért bántalmak nagyon sokszor abból fakadnak, hogy a felnőtt saját hatalomszükségletét elégíti ki, a rá bízott teremtményt hatalomtechnikai eszköznek tekinti, ezért (sokszor akaratlanul) megbántja vagy megalázza őt.
Fontos tudatosítani, hogy a gyermek, függetlenül körülményeitől, adottságaitól, szocioökonómiai státuszától valójában az Isten képmására alkotott teremtmény, és bármilyen kihívásokat is támaszt felénk olykor, ez nem halványul el semmilyen körülmény hatására. Megerősít bennünket ebben egyrészt saját vallásos hagyományunk, hiszen a Bibliában már a Teremtés könyvétől kezdve számtalan helyen megfogalmazódik a gyermekek és ártatlanok tudatos védelme és példaként állítása, másrészt megújított Etikai kódexünk is, mely nem csupán szabálygyűjtemény, de egy teológiai alapokon nyugvó hitvallás, kiállás a gyermek méltósághoz való joga mellett.
A közös gondolkozás ezután a diákjainkat érintő legfontosabb veszélyeket és kihívásokat dolgozta fel. Főigazgató asszony felhívta a figyelmünket arra, hogy minden történelmi korszaknak megvannak a maga problémái és jellemző tünetegyüttesei, míg más jelenségek háttérbe szorulnak: a statisztikai adatokat nézve például az öngyilkosságok száma (főleg a kamaszok körében) szignifikánsan csökkent a múlt századhoz képest. A mai gyermekek azonban minden eddiginél jobban ki vannak téve az elmagányosodásnak, annak az érzésnek, hogy nem fordulhatnak senkihez, a biztos szabályok hiányának és az ebből fakadó döntéskényszernek, valamint minden eddiginél erőteljesebb ingercunami éri őket a különféle médiafelületekről, melyek közt az építő tartalmak mellett egyaránt jelen vannak hibás értékrendet, világszemléletet, vagy egyenesen gyalázkodást, gyűlöletkeltést közvetítő szövegek és videók is. Megoldásként azonban nekünk se kell új dolgokat kitalálnunk, csak a bevált módszereket finomítani és korunkra hangolni: az, hogy diákjaink szeretnek itt személyesen együtt lenni, hogy számtalan szakkörünkkel, a cserkészközösségünkkel, iskolán kívüli programjainkkal, ünnepeinkkel és hagyományainkkal, táborainkkal és egyáltalán az intenzív, személyes jelenlétünkkel egy olyan közeget tudunk teremteni, ahol az ide járók szívesen megmaradnak már eredményesen kompenzálni tudjuk azokat a negatív hatásokat, melyeknek a XXI. század kamaszai leginkább ki vannak téve. Főigazgató asszony pedig megerősítette, hogy a fenntartó ezeket a kezdeményezéseket továbbra is teljes mértékben támogatni fogja, hisz ebben látjuk a pedagógia, a nevelés és így hosszú távon a társadalom jövőjét.
Ebben az odaforduló figyelemben folytattuk az elkövetkező napokban is a munkát, megújulva a krisztusi tanításban is: „Bizony, mondom nektek, amikor ezeket tettétek akár csak eggyel is a legkisebb testvéreim közül, velem tettétek.” /Mt 25,40/