Szívügyünk a szívünk ügye
Március 28-án az 5. órában, az Egészségnap keretében a 11-12. évfolyamos tanulóink, valamint az érdeklődők számára tartott előadást Dr. Szabolcs Zoltán szívsebész, a Semmelweis Egyetem docense, az SE Szívsebészeti Klinikájának osztályvezetője és oktatási felelőse, az SE Szívtranszplantációs Programjának szívsebészeti vezetője és az egyetemhez tartozó Városmajori Klinikai Tömb Szívsebészeti profilvezetője. Az előadás az emberi szívet helyezte középpontba, annak jellemzőiről, betegségeiről és gyógyításáról szólt.
Az előadás címe: Szívbajaink, avagy a szívről és a szívsebészetről közvetlenül volt. Már ebből is átsugárzott, hogy vendégünk nem egy száraz, kizárólag tényekre fókuszáló értekezést szeretne tartani; Szabolcs professzor úr rengeteg személyes anekdotával és kommentárral mutatta be tudományterületét, a szívsebészetet. A téma pedig nem volt könnyed, a szakember mégis természetes, gyakran irónikus humorával és kötetlen stílusával hamar megteremtette a felszabadult légkört a hallgatóság körében.
Magát a témát azonban nagyon magas szakmai színvonalon, ugyanakkor érthetően adta át. Mesélt a szív szerkezetéről és szerepéről az élet fenntartásában. Kitért arra, hogy míg a régi nagy sebészek, mint Theodor Billroth még elfogadhatatlannak tartották, hogy egy orvos a dobogó szívhez hozzáérjen, addig néhány évvel később Ludwig Rehn már az első szívműtétet végrehajtva megmenti egy matróz életét, majd 1953-ban már az első szív-tüdő motort is megalkották, ami máig elengedhetetlen része a szívműtéteknek. Ezután a professzor úr a koszorúérrel kapcsolatos betegségek világát mutatta be, részletezte annak kialakulását segítő tényezőket (pl. dohányzás, magas testsúly, mozgásszegény életmód), beszélt a diagnózis módszereiről (katéterezés, coronarographia CT) és a koszorúér-áthidalásról, a bypass műtétről is.
Vendégünk a bemutatóját képekkel is gyakran színesítette, valamint körbeadott egy szénkerámiából készült műbillentyűt és egy pacemakert is. A megfogható eszközökön túl pedig példái és központi üzenetei is emberközeliek voltak, melyeket egy laikus is megérthetett a mindvégig szigorúan megtartott tudományos stílus ellenére is. Elmondta például, hogy milyen jelek utalnak egy szívinfarktus kezdetére és mi a teendő ebben az esetben, részletezte a kábítószerek hatását a tricuspidalis billentyűre és a szívultrahang készítésének fontosságát akár egészen fiatal korban is.
Beszámolója végén Szabolcs professzor saját érdekes, különleges eseteiről is mesélt, amikor akár egészen idős emberek is kértek szívműtétet és ezzel hosszú évekre élvezhették még szeretteik közösségét, valamint beszélt a szívátültetés kérdéséről is, ami rengeteg sikeres példával gazdagította az orvostudomány történetét.
A bemutató során többször is megjelent az isteni gondviselés és a kegyelem szerepe az ember mindennapi életében és az orvosi praxisban egyaránt, ettől vált a professzor úr bemutatója igazán emberivé és hitelessé is. Őszintén köszönjük, hogy elfogadta meghívásunkat és saját életével, személyiségével, vidámságával adott példát nekünk arra, hogy „A vidám szív jót tesz az egészségnek”. /Péld 17,22/