Mádl Dalma Asszony köszönő levele
Október 12-én megemlékeztünk Klbersberg Kuno halálának 85. évfordulójáról, melyen részt vett Mádl Dalma asszony.
Akinek köszönő levelét itt olvashatják.
gróf Klebelsberg Kuno
született: Magyarpécskán, Arad vármegyében, 1875. november 13-án,
elhunyt: Budapesten 1932. október 12-én
"A magyar hazát ma elsősorban nem a kard, hanem a kultúra tarthatja meg és teheti ismét naggyá." - mondotta 1922-ben.
Az 1920-as évek meghatározó kultúrpolitikusa, több kormány minisztere, egyetemi tanár, az MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA tagja, a Magyar Történelmi Társulat, az Országos Magyar Gyűjteményegyesület Tanácsának és több, tudományos és társadalmi egyesület elnöke és tisztségviselője. A Corvin-lánc kitüntetettje (1930).
Középiskolai tanulmányait Székesfehérvárott fejezte be, majd jogi tanulmányokat folytatott a budapesti, a müncheni, a berlini egyetemeken és a párizsi Sorbonne-on. 1898-ban a budapesti egyetemen államtudományi doktori oklevelet szerzett.
Fiatalon nősült, 1900. április 24-én az Egyetemi Templom kápolnájában vette feleségül Botka Saroltát, egy régi nemesi család leszármazottját, aki élete végig hűséges társa lett.
Klebelsberg Kuno az egyetem elvégzése után az állam szolgálatába lépett.
Közoktatáspolitikáját a háromágúvá tagolt középiskolarendszer megteremtése,
a polgári iskola önálló középfokú iskolaként való törvényesítése,
a középfokú lányoktatás reformja, a tanárképzés reformja jellemezte.
Népiskolapolitikáját jellemezte a nagy arányú analfabetizmus elleni tevékenység az az eszme vezérelte, hogy megteremtse a társadalom piramisának széles és biztos talapzatát, melyre aztán bátrabban lehet építeni.Klebelsberg még a világháború ideje alatt kidolgozta országunk népiskolai hálózatának kiépítési programját.
3 év alatt 5000 tanyai tanterem épült Magyarországon. A modern épületek fala már nem vályogból készült, hanem téglából, padlózatuk vörösfenyőből készült, hatalmas ablakaik voltak és palatetőjük.
A tanárképzésre különben is nagy gonddal ügyelt, és azt hangsúlyozta, hogy a "magyar oktatótól, kezdve a kis óvónőn fel az egyetemi tanárig" azt az egyet követeli meg, hogy "ne csak tanítsa, hanem szeresse a magyar gyermeket."
Már működésének kezdetén támogatta a Magyar Tudományos Akadémia munkáját, s törvénnyel biztosította annak politikai függetlenségét.
Az ifjúság sportoktatására is igen nagy hangsúlyt helyezett, megszervezte a Testnevelési Főiskolát. A kiváló magyar sportteljesítményekben nemcsak hazánk jó hírnevének propagandáját látta, hanem azt is szerette volna elérni, hogy a jövő nemzedék izmos, életerős ifjakból álljon és természetesen az iskolarendszer révén művelt ifjakból.
Klebelsberg minden fiatal tehetséget számon tartott, pl. 1930-ban ő hívta haza Szent-Györgyi Albertet Cambridge-ből és kinevezte a szegedi Orvos Vegytani Intézet vezetőjének.
Klebelsberg az egyetemeket sem úgy képzelte el, hogy oda majd csak a leggazdagabb és a legkiváltságosabb családok gyermekei járnak, úgy gondolta, hogy oda a legtehetségesebbek jussanak be.
Az ő iskolái és az ő főiskoláin képzett tanítók nélkül nehezen keveredett volna ki a magyarság az analfabetizmusból és adott volna annyi híres tudóst és művészt a világnak.A hazai múzeumok fejlődésének ügyét is támogatta, egyre több gyűjteményt létesítettek és működtettek közpénzen. A Szépművészeti Múzeumban új gyűjteményi osztályt nyitott, segítette a megyei és városi múzeumok fejlesztésének ügyét.
1928-ra már 1500 népkönyvtárt létesített,
1929-ben nyílt meg a római Collegium Hungaricum.
Magyarországon 17 mezőgazdasági népiskolát és sok elemi népiskolát építtet.
1930-ban a Margit-szigeten fölavatta a nemzeti sportuszodát.
1930. október 24-én szentelik fel Klebelsberg Kunó büszkeségét, a szegedi Fogadalmi templomot és a Dóm téren az árkádok alatt a Nemzeti Emlékcsarnokot.
Szellemi nagyságát, hihetetlen munkabírását és államférfiúi erényeit kortársainak legjobbjai mind tisztelték, de még az ellene szólók sem tehettek mást. Hirtelen bekövetkezett halála mélyen megérintett mindenkit, s méltóképpen búcsúztak tőle.
Klebelsberg temetése körüli megmozdulás hasonlatos volt Kossuth Lajos 1894. április 1-jei temetéséhez, csakhogy ezúttal a hatalomban levők is búcsúzhattak. Klebelsberget is felravatalozták a Nemzeti Múzeumban, majd Szegedre kísérték, s a Fogadalmi templom altemplomában helyezték örök nyugalomra.