Élményeim a gólyanapon
2018.08.30-án reggel buszra szálltunk és elindultunk a gárdonyi rönkvárba.
Amikor megérkeztünk leültünk egy nagy fa köré és megtízóraiztunk. 10 óra körül hat
csapatba rendeződtünk és elindultunk a játékok helyszínére. Hét darab állomáson voltak feladatok. Volt képkitalálós, mutogatós, totós, fáramászós, labdás, múmiás és táncos feladat is. Nagyon élveztem őket. Majd, amikor ezeken a helyszíneken végeztünk kicsit pihentünk, utána pedig bementünk a várba. Ott szintén sok izgalmas feladat várt ránk és még érdekességeket is mondott a szervező bácsi. Végül a mi csapatunk veszített, de nem baj, nagyon élveztem és ez a lényeg. Mire vége lett a csapat nagyon jól összerázódott. Ez után egy kicsi ismerkedős játék következett, ami szintén nagyszerű volt. Amikor végeztünk a fantasztikus játékokkal következett az eredményhírdetés, ami nagy izgalommal vártam. Harmadikak lettünk a csapatversenyben! Végül eljött a visszaindulás ideje. A haza út is nagyon jól telt, mert a kísérők mellé ültünk, akik fantasztikus emberek, így végig velük beszélgettünk.
Nagyon jól telt ez a nap! Ritka, hogy ilyen jó programokon töltöm az időmet, olyan jó emberekkel, mint akiket azon a napon megismertem.
Augusztus 30-án elindultunk a gólyanapra Gárdonyba. Nekem könnyebb volt, mert három embert már ismertem az osztályból.
Amikor megérkeztünk pihentünk egy kicsit, ettünk, ittunk utána pedig Éva néni, az osztályfőnökünk a hét törpe nevei szerint beosztott minket 6 fős csapatokba. Hét szuper állomás volt. Ezeket a feladatokat csináltuk: labdázás, fánk evés a fáról, képkitalálás, múmiás, néptánc és totó. Ezek közül a kedvencem a fánk evés lett. Imádtam még a kidobóst is, mert megismertem közben néhány embert.
Szerettem a gólyanapot, mert megismerkedtünk egymással. Rengeteget nevettünk a barátnőmmel. Ráadásul a visszaúton megismerkedtünk néhány kedves 11-es tanulóval is!
Augusztus 30-án gólyanapra mentünk az osztállyal, az 5.B-vel.
A suli sportudvarán gyülekeztünk. Nagyon féltem, mert nem ismertem senkit. A buszon egy lány mellett ültem, de sajnos nem kerültünk szoros kapcsolatba. A gárdonyi rönkvárban csapatokra osztottak minket és feladatokat kellett megoldani. A kedvencem a város nevezetességeinek felismerése volt, de az élőszobor játék is tetszett. A legkönnyebb pedig a néptáncos feladat volt számomra. A segítőkkel még kötelet is húztunk. Természetesen mi nyertünk, nagyon jó volt azt érezni, hogy egy összetartó csapat vagyunk. Az ismerkedésnél egy csomó kedves gyereket ismertem meg, nem is beszélve az osztályfőnökünkről, Éva néniről.
Kár volt otthagyni a rönkvárat, de felvidított az a gondolat, hogy hétfőn újra találkozom az új osztálytársaimmal.
Reggel izgatottan ébredtem, mert ma van a gólyanap. (A gólyanap annyit jelent, hogy ismerkedős nap.)
Mikor odaétünk az iskola udvarára három olyan osztálytársammal, akik általános iskolában is az osztálytásaim voltak felültünk a buszra és célba vettük a gárdonyi rönkvárat. Megérkeztünk és kipakoltunk az árnyékos fák alá. Mikor ez megtörtént elkezdődhetett az első játék. Éva néni, az osztályfőnök (nagyon kedves) kiosztott öntapadós lapokat, amelyre rá kellett írni a nevünket. Most kezdődtek a legjobb feladatok! Volt minden: élő szobortól kezdve a múmiáig minden volt! Nekem legjobban az tetszett, amikor sütiket kellett leenni a madzagról. Amikor végigjárta minden csapat az állomásokat bemehettünk a rönkvárba. Két csapatba osztottak bennünket: magyarok és törökök. Én a magyar csapatban voltam. Itt is voltak versenyek, abból hármat mi, és egyet a törökök nyertek. Ismerkedős játékokkal és eredményhirdetéssel zártuk a napot. Mikor visszaértünk elköszöntem és anya hazavitt.
Nagyon jól éreztem magam. Éva néni és az osztályom is kedvesek. Örülök, hogy ebbe az osztálya járhatok.