Istenben boldogult testvérünk
A Ciszterci Rend Dallas-i Apátsága és a Ciszterci Rend Zirci Kongregációja
hozzátartozói és rendtársai nevében is, fájó szívvel, de Isten akaratát elfogadva jelentik, hogy
FARKASFALVY DÉNES
ciszterci rendi áldozópapot,
a Dallas-i Apátság egykori apátját
életének 84., szerzetességének 66., áldozópapságának 59. évében,
2020. május 21-én hazahívta a mennyei Atya.
Istenben boldogult testvérünkért a vigaszt adó, engesztelő szentmiseáldozatot
2020. május 25-én, magyar idő szerint 21 órakor a dallas-i apátsági templomban mutatjuk be,
és ezt követően a templom kriptájában helyezzük örök nyugalomra.
Fakasfalvy Miklós Dénes 1936. június 23-án született Székesfehérvárott. Középiskolai tanulmányait a Székesfehérvári Ciszterci Szent István Gimnáziumban folytatta 1946-1950 között, de a szerzetesrendek feloszlatása, iskolák államosítása után hite miatt nem folytathatta ugyanitt felsőgimnáziumi tanulmányait, így Pannonhalmán érettségizett 1954-ben. A szerzetesrendek 1950-es állami feloszlatása után 1955. március 19-én lépett a rendbe a titkos („földalatti”) noviciátus elkezdésével. Érettségi után joghallgató lett az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. 1956-ban rendi elöljárója javaslatára Rómába disszidált. Teológiai tanulmányait Rómában a Pápai Szent Anzelm Egyetemen folytatta, 1962-ben doktorált.
1960. szeptember 18-án Ausztriában, a Lilienfeldi Ciszterci Apátságban tett örökfogadalmat az akkor államilag feloszlatott Zirci Apátságra. Ugyanitt szentelték pappá 1961. július 9-én.
1962-1965 között matematikából szerzett MA képesítést. 1965-től a Dallasi Apátság Cistercian Prepschool hittan és matematika tanára, továbbá 4 osztály (1974, 1981, 1982, 1991) osztályfőnöke, illetve 1969-től 11 éven át az iskola igazgatója. Ezalatt a Pápai Biblikus Intézetben biblikus licenciáust szerzett. Ezután a University of Dallas teológiatanára, számos magyar és angol teológiai mű illetve műfordítás szerzője.
1988-tól 2012-ig a Dallasi Ciszterci Apátság apátja. 2002-2014 között a Pápai Biblikus Bizottság tagja.
2012-től apáti hivatalából annak lejártával nyugállományba vonult, de egyetemi tanítását, szerzői munkáját egészen élete végéig folytatta.