Székesfehérvár városi középiskolai ballagás az online térben
A végzősök nevében Balla Dávid, a Ciszterci Szent István Gimnázium diákja szólt:
Kedves Tanáraink, Szüleink és Diáktársak!
Elérkezett a ballagásunk napja, amit középiskolai éveink alatt egyszerre vártunk, de mégis féltünk, óvakodtunk tőle. Azonban Churchill szavait idézve:
„Ez nem a vég. Nem is a vég kezdete. De talán a kezdet vége."
Hasonlónak látom én is ezt a mai napot. Diákéveink lezárulnak és búcsút veszünk iskolánktól, tanárainktól és osztálytársainktól, de ezzel egy új fejezetet nyitunk életünk könyvében.
A hétfőn kezdődő megmérettetésekkel véget ér egy meghatározó korszak, amit egy új, önállóbb élet követ majd.
Azonban a búcsú pillanata előtt érdemes visszatekinteni az elmúlt évekre, és átgondolni, hogy mi mindent is jelentettek számunkra.
Köszönettel tartozunk az Iskolánknak és Tanárainknak, akik támogatásukkal, türelmükkel és fáradhatatlan munkájukkal a tudás ösvényén terelgettek minket, és nemcsak az egyetemi évekre, de az életre is felkészítettek. Hálásak lehetünk a városunknak, Székesfehérvárnak, hiszen a hosszúra nyúló, fárasztó hétköznapok után mindig találtunk egy-egy kedves helyet vagy izgalmas programot, ami feledtetni tudta velünk a kihívásokat és a nehézségeket. Végül, de nem utolsó sorban pedig diáktársainknak mondhatunk köszönetet, akikkel az együtt töltött idő alatt igazi közösséggé váltunk. Együtt éltük át életünk egyik legmeghatározóbb időszakát, a mindennapok jó és rossz pillanatait, melyek során szoros és összetartó barátságok születtek, most azonban mégis szétszéledünk.
Sajnos az utolsó két tanév nem olyanra sikerült, mint amilyennek azt az utunk kezdetén megálmodtuk. A történelemben "A legnagyobb generációnak" hívják azt a nemzedéket, akik fiatalon élték át a II. Világháború szörnyűségeit, de a traumáikból tanulva és erőt merítve felépítették a valaha volt legprosperálóbb világot, a mi jelenünket!
A szomorú körülmények minket is megfosztottak a diákéveink legszebb momentumaitól, de ahogy azt egy régi mondás is tartja: "Ami elveszett a réven, az visszajön a vámon".
Nem szabad hagynunk, hogy azok élmények, amiket most mindannyian hiányolunk, hiábavaló áldozatok legyenek! Fontos és tanulságos lecke volt ez most nekünk, ami megtanította értékelni az eddig természetesnek vett dolgokat. Rá kellett ébredünk, hogy a személyes kontaktus és a fizikai élmények a technika által uralt világban sem pótolhatóak és egy ilyen kollektív megpróbáltatás után a barátságaink és a személyes kapcsolataink nem elhalványultak, hanem épp ellenkezőleg, erősebbé váltak, mint korábban bármikor. Nekünk megadatott az a felismerés, ami az elmúlt évek ballagóinak nem, hogy mennyit ér egy-egy közös kirándulás, a beszélgetésektől hangos belvárosi séták vagy akár csak egy egyszerű ebéd a számunkra fontos emberek társaságában.
De a leckét megtanultuk és ezt a tapasztalatot egy életen át magunkkal fogjuk vinni, amikor pedig véget ér ez a másfél éve tartó bezártság az összes elmaradt élményünket be fogjuk pótolni, vissza fogjuk szerezni!
Köszönöm szépen a figyelmet, nyáron találkozunk!