Vendégeink Dallasból
Márton Bernát atya jóvoltából ma mozgásba lendült a székesfehérvári és dallasi ciszter iskolák remélhetőleg hosszú életű kapcsolata.
A mai nap folyamán David, Dave és Jim, hárman texasi öregdiákok Marton Bernát atya vezetésével ellátogattak iskolánkba és voltak olyan nagylelkűek, hogy interjút adtak nekünk.
Elbeszélgettek néhány diákunkkal arról, hogy milyen céllal látogattak el hozzánk, egy távoli m kontinensről. Mindannyian megegyeztek abban, hogy kis országunk történelme rendkívüli, erről egyikük már tizennyolc éve tanul és ír.
Mindhármukat már egészen fiatal koruk óta a kommunizmus miatt Amerikába emigrált magyar szerzetesek nevelték. Úgy fogalmaztak, szeretnének többet megtudni annak az országnak a hátteréről, aminek népe ilyen erősen befolyásolta gyerekkorukat.
Bernát atya, aki eredetileg a francia tanáruk volt, kérésükre elkísérte őket Magyarországra. Itt fővárosunk, Budapest, egyből szívükbe férkőzött.
Itt az építészet, az emberek és a különböző műemlékek elmondásuk szerint mind-mind hihetetlen mennyiségű kulturális értéket hordoznak. Történelmünk mozaikjai számos helyen megtalálhatóak.
Hatalmas tisztelettel számoltak be például arról, amikor ellátogattak a Terror Házába, itt mélyebb ismeretet nyerhettek hazánk sötétebb időszakairól.
Utuk során eddig a mienkkel együtt négy iskolában jártak már. A diákok angol nyelvtudása mindenhol lenyűgözte őket, úgy gondolják, a vendégszeretetünk és érdeklődésünk szívet melengető.
Az itthoni iskolarendszer elmondásuk szerint sokban hasonlít a tengeren túlira, a kedvenc hasonlóságuk a végzős diákok tablói lettek.
Utoljára hagytuk a legszemélyesebb részt, megkérdeztük őket, hogy mi lenne az az egy tanács, amit a magyar diákoknak üzennének. Ezen elgondolkodtak egy kicsit, egy idő után viszont mosolyogva feleltek: „Legyetek hálásak azért az örökségért, amit országotok, iskolátok, és azok történelme hagyott rátok.”
Reméljük, hogy hamarosan újra láthatjuk vendégeinket országunkban, vagy akár Dallasban.
Visitors From Dallas
Today, out of the goodness of his heart, father Bernát kickstarted a - hopefully long lasting - connection between the cistercian schools of both Dallas and Székesfehérvár.
Throughout the course of the day David, Dave and Jim, three guests from Texas, paid a visit to our school and generously allowed us to conduct an interview with them. They talked to a couple of our students about their goals and reasonings behind going to see a completely different country from across the ocean.
They unanimously agreed on the fact, that the history of our small country is extraordinary. One of them has even spent as much as eighteen years learning and writing about it.
All three of them were taught by Hungarian refugees in America, monks who had no choice but to leave the country because of communism. In their words, they wish to know more about the culture that they grew up so closely with. Father Bernát, who originally was their French teacher over fifty years ago, agreed to accompany them to Hungary upon their request. Here, our capital city, Budapest, immediately found a very special place in their hearts. According to them, the architecture, the people and the various monuments each contain enormous cultural value, all of them small mosaics of our past. The House of Terror left an especially huge mark on them, which they discussed with the utmost respect.
So far, their journey has already brought them to four Hungarian schools, including ours. They were particularly amazed with the impressive English skills some students possess, along with the kind hospitality and interest they were all showing towards them. There are numerous similarities between American and Hungarian schools, despite the massive difference in culture, but the one they were most delighted to see were the tableaus of the graduating students, which are similarly popular overseas.
Of course, we left the best, most heartwarming question for last. We asked them what their piece of advice would be for all Hungarian students, if they had the opportunity to give it.
After some thought, they replied with a smile:
“Be thankful, and cherish the heritage that your country, your school and the history of those have bestowed upon you.”
We sincerely hope that we’ll soon meet our guests again, either in our country, or theirs.
/ készítették a Ciszterci Szent István Gimnázium diákjai:
Szabó Panna, Petra Enikő, Kaposi Réka, Szabó Rebeka, Varga Szabolcs/