Bérmálkozás a ciszterci templomban
Március 30-án a délelőtt 9 órakor kezdődő szentmisén Spányi Antal, egyházmegyénk püspöke, kiszolgáltatta 53 testvérünknek a bérmálás szentségét. A megbérmáltak nagy része gimnáziumunk 10. és 11. évfolyamos diákjaiból került ki, ami nagy öröm közösségünk számára.
A Nepomuki Szent János Templom ezen a délelőttön megtelt az ünneplők seregével, hiszen az 53 bérmálkozó családja és barátai is együtt imádkoztak a Szentlélek ajándékainak kiáradásáért és adtak hálát fiataljainkért. Még a szentmisét megnyitó zsoltár is vidámságra szólított fel, hiszen, bár a nagyböjt közepén vagyunk, ez az alkalom rendkívül fontos ünnep a keresztény felnőttek életében – ezt püspök atya is kiemelte bevezető gondolataiban.
Spányi Antal a bérmálás előtti szentbeszédben elhangzó tanításának is egyik legfontosabb eleme az öröm volt. Kiemelte, hogy bár a keresztény élet nem megérkezésekről, célok eléréséről szól, hanem folytonos úton levésről, de az apostolok példáján is láthatjuk, hogy ha ezt az utat Istennel tudjuk járni és fel tudjuk venni keresztünket, a szenvedések és nehézségek ellenére is egyre nagyobb öröm fog eltölteni bennünket. Püspök atya az evangéliumban felidézett tékozló fiú példázatában is kiemelte, hogy bár a helyes útról könnyű letérni, a vágyak, a hirtelen elhatározások vagy a sietség más ösvényekre vezethet minket, az Atyához mindig vissza lehet térni, aki szeretettel fogad bennünket. A prédikáció végén felidézte Kaszap István példáját is, aki megbérmált diákjainkhoz hasonlóan iskolánk tanulója volt, és, bár fiatalon meghalt, életét a Szűzanya példáját követve teljesen átadta Istennek, így a szenvedést is békességgel tudta elfogadni.
Őszintén hisszük, hogy a bérmálás szertartása és az azt követő szentmiseáldozat, valamint közösségünk értük elmondott és ezután is elmondandó imádságai megerősítik ezeket a fiataljainkat és egy életre szóló útravalót adnak nekik ahhoz, hogy felnőtt, felelős módon éljenek, megtalálják hivatásukat, amiben szolgálni tudják Istent és embertársaikat és megmaradjanak a Krisztust követő hitben, reményben és szeretetben. Most pedig ujjongjunk, hogy a Szentlélek ajándékai ismét kiáradtak, és megélhettük, amit Péter apostol is megvallott pünkösdi beszédjében: „tiétek az ígéret és gyermekeiteké, valamint mindazoké, akik távol vannak, és mindenkié, akiket meghív az Úr, a mi Istenünk”! /ApCsel 2,39/