Adventi gondolatok
Advent - a várakozás ideje. Emberi létünkhöz hozzátartozik a várakozás. Nincsen életünknek olyan területe, ahol hosszabb-rövidebb ideig ne kellene várni. Vannak rövid ideig tartó várakozásaink, és kell, hogy legyenek hosszú távra szóló várakozásaink. A várakozás állapota többnyire nem azt jelenti, hogy ülünk és nézünk magunk elé, vagy állunk az ablaknál és kifelé nézve várunk valamire, vagy valakire. A várakozás ideje lehet izgalmas, unalmas, kínos, közömbös, vagy feszült, attól függően, hogy mit várunk, vagy mire várunk.
Gondoljunk az áldott állapotban lévő, gyermeke megszületését váró édesanyára! Várakozásában benne van a remény: gyermekem születik, és egészséges lesz. Várakozása aktív. Általában tartózkodik minden olyan dologtól, ami árthat születendő gyermekének. Közben pedig készül: babaágyat, kis ruhácskákat készít elő, hogy minden meglegyen a jövevény érkezésekor.
Karácsony közeledtével szólnunk kell, egy igazán hosszú távú várakozásról. Nem feledkezhetünk meg Valakiről, aki eljövendő, akár várjuk, akár nem. A világ is emlékezik a maga módján. Tudatosan vagy tudatlanul emlékezik és emlékeztet egy kétezer évvel ezelőtt megtörtént eseményre. Minden kor, minden nép hitvilágában megjelent valaki, akinek jövetelére számítottak, és életük, sorsuk jobbrafordulását várták tőle. Mi pedig hisszük, hogy ez a várakozás már beteljesült az emberi nem számára. Amikor eljött az idők teljessége, a legkedvezőbb pillanat, Isten elküldte Fiát. Az eljövetel formája egészen emberi volt: született egy gyermek Betlehemben, aki felnőtt, és életével bemutatta az Atyát. Bemutatta Istent, aki őt elküldte, nem kevesebbért, mint hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett. Jézus elvégezve ezt a feladatot, visszatért az Atyához a mennybe, s ezzel elkezdődött a várakozás második szakasza. Ő megígérte, hogy visszajön övéiért.
Várjuk Jézus második eljövetelét? Ez az idő rendkívül izgalmas lehet, ha odafigyelünk az ő közeledésének jeleire. Krisztus találkozni akar velünk fontos, vagy kevésbé fontos mindennapi tevékenységünk közben, vagy csendes perceinkben. Ott van tudatunk mélyén ez a vigasztaló, és egyben felkavaró gondolat? Krisztus eljön. Alárendeljük-e ennek a várakozásnak az életünket?
Ha elfordítottad tekintetedet Krisztusról, fordítsd felé, és várj Reá, s ebben a várakozásban helyükre kerülnek életedben a dolgok! Legyen igazi, nagybetűs advent egész életünk, nem tétlen, de izgalmas, örömteli várakozás, mialatt végezzük feladatunkat!
Mindaddig, amíg Ő eljön.