Kóruskoncert Berlinben
Immár hagyomány, hogy iskolánk énekkara a tavasz első napjaiban részt vesz a Berlin Brandenburg International School zenei fesztiválján (BIMP). Radics Éva tanárnő szervezésében idén is képviselt minket egy válogatott csapat, akik február 28. és március 4. között élvezték a szervezők vendéglátó szeretetét. Az útról és a résztvevők kalandjairól Borbély Levente Miklós és Nacsák Levente sajátos beszámolóját olvashatják.
Tél végén a Ciszter énekkara közel ezer kilométeres turnéra indult. Fontos közbetoldás, hogy a továbbiakban gasztronómiai asszociációkkal színesítjük a beszámolót, így szemléltetve csapatunk szellemiségét, értse mindenki úgy, ahogy szeretné. Tehát az iskolai kórussal több hónapos felkészülés előzte meg a berlini látogatást. Radics Éva és Kovácsné Kereső Andrea séfek tanárnők emberfeletti terhet akasztottak saját nyakukba azzal, hogy kisütötték ezt a kirándulást. Lássuk a hozzávalókat:
***
1. NAP: AZ ÚT (=HAGYMA)
Mint minden általános étel, ez is egy jó alappal kezdődik. A Tanárnők által megszabott hat órási indulás (reggel) - könnyeket csalt legtöbbünk szemébe, és - rádöbbentett minket arra, hogy már ilyenkor is vannak emberek az utcán. Ennek ellenére a csapat ambíciózusan szállt fel a Fehérvár Travel™ által küldött buszra, ahol I. (Buszvezető) Tamás, és későbbi útitársunk Idegenvezető Ildikó köszöntött minket. Ezt 12 órányi hosszú, az autópályák módszeres megfigyelésével töltött létezés követte, mely során kezdeti sofőrünk utódja, II. (Buszvezető) Tamás vette át a kormánykereket, illetve melyet Ildikó szaftos anekdotái fűszereztek. A szállásra érve valamennyien a megpirult, összeesett hagymához voltunk hasonlatosak leginkább, ezért ideje továbblépni a…
2+3. NAP: PRÓBÁK ÉS A KONCERT (=FŰSZEREZÉS, ZÖLDSÉGEK FELDOLGOZÁSA)
A következő két nap serény, ugyanakkor nemkevésbé fontos és szükséges munkával zajlott. A próbák sokszor fárasztóak voltak, azonban tudtuk, hogy enélkül nem lehet minőségi a végeredmény. Érdekes volt szembekerülni azzal az ottani munkát nagyban befolyásoló szemlélettel, miszerint minden dalnak saját szelleme van. Sokszor hallhatjuk ezt: a zenéknek, ételeknek lelke van, de nem tudjuk, hogy mit jelent valójában, vagy legalábbis szokatlan róla aktívan gondolkodni. Mindegy, nem szeretnék semmiféle filozofikus eszmefuttatásba belemenni, amúgy is eltávolodtam a főzős tematikától. Elég az hozzá, hogy angol nyelven kapott instrukciók (melyek megértése egyre jobban megy, Borbély); J.-D. Vince attribútuma, a fejenállás (akárhol-akármikor); Schönberg dodekafonikus zenéjének alapos megismerése; a koncert helyszínéül szolgáló iskola barátságos atmoszférája; az esti, közös időtöltés a kórussal (és az ENSZ ifjúsági tagozatával, akikkel a szállás épületén osztozkodtunk); a pázmándi asszonykórus, akik a koncert másik magyar vendégelőadói voltak; vagy a puszta tény, hogy részesei lehetünk egy ilyen útnak – mind e(s)szenciális összetevői voltak a vasárnap délutáni, nagyon jól sikerült fellépésnek, amit a közönség leginkább egy magas lángon „rotyogó”, félkész koszt hangját idéző tapssal jutalmazott. A lelátón ült Ildikó és Tamás, a második a buszsofőrök közül, is, akik szintén rajongással fogadták énekeinket. Jól esett a sok csillogó szemet látni; még egy új barátot is szereztünk: egy hosszú hajú, tézisem szerint francia úrral, valamint egy helyi, technikával foglalkozó sráccal közeli kapcsolatot alakítottunk ki. Sajnos azonban nem fogadták el vacsorameghívásunkat, eszerint látszik rajtunk, hogy nem vagyunk tehetségesek a konyhában.
4. NAP: POTSDAM (=ÍZESÍTSÜK TETSZÉS SZERINT)
Habár a tavalyi évben erre nem volt lehetőség, idén meglátogattuk Potsdamot, ahol egy buszos városnézést követően mindenkit szabadjára eresztettek a belvárosban. Én képeslapok feladására, egy német nyelvű Arisztophanész kötet megvásárlására, illetve étkezésre használtam ezt az időt. Szerencsére adódott alkalmam a városban közlekedő villamosokat is módszeresen megfigyelni. A potsdami kirándulást Ildikó moderálta némileg, elvégre egy lecsóba sem rak az ember lekvárt, vagy mi…
5. NAP: HAZAUTAZÁS (=TÁLALÁS)
Az ötödik napra már talán mindenkin úrrá lett a fáradtság: mint ahogy a készételben szuszog a paprika, vagy ilyesmi; már otthonos, meleg légkör uralkodott, melyet Tamás lecserélése III. (Buszvezető) Tamásra, sem tudott felzavarni. Igazából csak békésen gőzölögtünk egy tányérra kirakva…
***
Ha szilárdan ragaszkodnánk egy tanulság megfogalmazásához, vagy az analógia beteljesítéséhez, akkor azt mondanám, hogy a kirándulás – biztos vagyok benne - mindenkinek maradandó élményt jelentett. Az utazás során a kórus tagjai összefőződtek, még közelebb kerültek egymáshoz, már ha ez lehetséges. És tudom, hogy ez leírva nagyon snassz, de amíg az hazánk egyik szimbóluma, hogy minden vasárnap húslevest és rántott húst eszünk, addig nincs emiatt lelkiismeret-furdalásom. Hálás vagyok a Tanárnő(k)nek, hogy elviselt(ek) minket, Ildikónak, amiért terelt bennünket, a Tamásoknak, a berlini iskolának, akik idén is hívtak bennünket énekelni. Azt hiszem ez a legjobb végszó, most pedig: megéheztem, miközben írtam, szóval…